A kullancsról

A kullancsok az evolúció csodái, hiszen több mint 50 millió éve élnek a Földön. Ami azonban mégsem véletlen, ha belegondolunk, hogy néhány hernyón és madárfajon kívül alig van természetes ellenségük. A melegvérű állatoknak viszont közel 300 faja (és még számos hüllő) szenved a kullancsok jelenleg létező, 900 kullancsfajtának valamelyikétől, illetve az általuk terjeszthető kb. 200 különféle betegségtől, fertőzéstől. Ezeknek a külső élősködőknek (ektoparazitáknak) 58 különféle változata Európában is honos. Magyarország területén eddig 42 különböző fajjal lehetett találkozni, amelyek közül három az, amelyik szinte folyamatosan, egyre nagyobb mennyiségben előfordul, és veszélyt jelent emberre és kutyára egyaránt. Ezek a kullancsfajok a következők:

Közönséges kullancs (Ixodes ricinus) kutyakullancs (Dermacentor reticulatus) – Barna kullancs (Rhipicephalus sanguineus)

A kullancsok nem rovarok, hiszen nyolc lábuk van, hanem a pókszabásúak osztályába (Arachnida), az atkák rendjébe (Acarina) sorolt állatok. Fő tartózkodási helyük és életterük az erdők, erdők szélei, a bőséges aljnövényzettel rendelkező és számukra kedvező páratartalmat biztosító területek. Mivel a kullancsok élősködők, teljes életfolyamatuk lejátszódásához szükségük van egy másik élőlényre, egy ún. gazdaszervezetre, amely táplálékot biztosít számukra. Erre a táplálékot és átmenetileg biztos tartózkodási helyet adó gazdaállat-szerepre egyéb állatok és nemritkán az ember mellett választják ki a kutyákat. A táplálkozásuk vérrel történik, és egy kullancsnak az élete során háromszor is szüksége van rá, hogy vért szívjon ki egy másik élőlényből.